Az anaerob (oxigéntől független) körülményeket minimalizáló és az aerob (oxigénfüggő) körülményeket maximalizáló komposztálási gyakorlatok a leghatékonyabb módszer az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére.

Oxigén és víz jelenlétében a mikrobák, például a baktériumok és a gombák szén energiát használnak fel, és lebontják a szerves hulladékot.

A komposztálás egy aerob folyamat, amely csökkenti vagy megakadályozza a metán felszabadulását a szerves anyagok lebontása során. A metán 26-szor erősebb üvegházhatású gáz, mint a szén-dioxid, és jelentős mértékben hozzájárul a globális üvegházhatású gázok kibocsátásához. A szerves anyagok mikrobák általi lebontása oxigénmentes környezetben metánt bocsát ki a légkörbe. Az anaerob erjedés gyakori a szemétlerakókban és a nyílt halomokban, például trágyakupacokban.

A komposzt mezőgazdasági felhasználásával csökken a vízszállításra, műtrágyák és növényvédő szerek előállítására fordított energiafelhasználás. Kiszámítások szerint valaminek az első gyártásához felhasznált energia lényegesen alacsonyabb, mint az újrahasznosított anyagokból történő újragyártásnál.

Ebből a szempontból a komposztálható anyagokkal előállított termékek újrahasznosítása és komposztálással történő regenerálása nagy jelentőséggel bír a kisebb energiaforrás-felhasználás és ezáltal a környezetvédelem szempontjából.

A komposztálás a szerves hulladék biológiai lebontása bizonyos körülmények között. A komposztálás során ezeket a szerves hulladékokat szén-dioxid és víz bontja le. Ez a folyamat körülbelül 60 fokon, speciális, 80-90 százalékos páratartalmú környezetben játszódik le. Ezzel a módszerrel a komposztálható hulladék energiaforrásként használható műtrágya helyett.

Szervezetünk komposzttanúsítási és C-Label (Compost Labeling) komposztcímkézési szolgáltatásokat is nyújt igényes vállalkozások számára.