A biológiailag lebontható és komposztálható definíciók néha zavaróak. Technikailag mindkét fogalom biológiai folyamatokat ír le, de gyakran ezeket a kifejezéseket felcserélhetően használják.

Az elmúlt években a csomagolóiparban felerősödő tendencia volt, hogy a hagyományos műanyagok, például polietilén és polipropilén helyett biológiailag lebomló anyagokat használnak a csomagolási hulladékképződés csökkentése érdekében. Ebben az összefüggésben bizonyos bioműanyagokat és cellulóztartalmú anyagokat használnak.

A bioműanyagok olyan anyagok csoportját alkotják, amelyek abban különböznek a hagyományos műanyagoktól, hogy bioalapúak, biológiailag lebomlanak vagy mindkettő.

Az a tény, hogy egy anyag vagy termék bioalapú, azt jelenti, hogy megújuló erőforrásokból származik. A bioalapú polimereket általában három osztályba sorolják:

• Közvetlenül biomasszából származó polimerek
• Biomasszából származó monomerekből szintetizált polimerek
• Mikroorganizmusok által termelt polimerek

A biopolimerek első csoportjába tartoznak a poliszacharidok (keményítő, cellulóz) és fehérjék (búzaglutén, szójafehérje, zselatin) alapúak. A második csoportba tartozik például a cukornád fermentációjával nyert tejsavból előállított tejsav (PLA), a bioetanolból előállított etilén polimerizációjából származó biopolietilén és a növényi alapú poliolokat tartalmazó biopoliuretánok. A harmadik csoport a mikroorganizmusok által közvetlenül termelt biopolimerek, például a polihidroxi-alkanoátok (PHA).

A biológiailag lebontható kifejezés olyan kémiai folyamatot ír le, amelynek során a környezetben a mikroorganizmusok az anyagokat természetes anyagokká, például vízzé, szén-dioxiddá és biomasszává alakítják. Számos közeg létezik az anyagok biológiai lebontására, például talaj, víz, tengeri környezet, rothasztó üzemek, házi komposztáló egységek és ipari komposztáló üzemek.

A csomagolási hulladékot tekintve a komposztálás egy életképes megoldás a csomagolóanyagok hasznosítására ezen bizonyos követelményeknek megfelelő anyagok felhasználásával, csökkentve az esetleges ártalmatlanítási igényt. Ahhoz, hogy egy anyagot vagy terméket komposztálhatónak lehessen tekinteni, biológiai folyamatokkal le kell bontani, hogy a komposztálás során szén-dioxid, víz, szervetlen vegyületek és biomassza képződjön, és nem hagyhat maga után mérgező maradványokat.

Meg kell jegyezni, hogy minden komposztálható anyag biológiailag lebontható, de nem minden biológiailag lebomló anyag komposztálható.

Az elmúlt években szabványos módszertanokat dolgoztak ki egy anyag komposztálás útján történő szerves hasznosításra való alkalmasságának felmérésére. Az EN 13432 szabvány az egyik leggyakoribb szabvány, amely meghatározza a komposztálható anyag meghatározásának folyamatát és kritériumait.

Szervezetünk nagyon eltérő tanúsítási szolgáltatásokat nyújt a különböző ágazatokban működő vállalkozások számára, és ennek keretében végzi el a szükséges tesztelési, elemzési, ellenőrzési és értékelési tevékenységeket. Ezekben a munkákban mindig követi a hazai és külföldi szabványokat, a vonatkozó jogszabályi előírásokat és az általánosan elfogadott gyakorlatot. Ennek keretében komposzttanúsítási és C-Label (Compost Labeling) komposztcímkézési szolgáltatásokat is nyújt az ezt igénylő vállalkozásoknak.